A táskámba még beraktam egy esernyőt a biztonság kedvéért, majd elindultam suliba. Út közben egy autó parkolt le mellettem és egy ismerős fej dugta ki az ablakon a fejét.
-Szia, Jess.-köszönt Kendall.
-Kendall!-örültem meg legjobb barátomnak.
-Ne vigyelek el?-kérdezte.
-Azt megköszönném.-mosolyodtam el és bepattantam mellé az anyósülésre.
-Olvastad az osztály csoportot?-kérdezte pár perc után. Én elgondolkoztam azon, hogy vajon melyik bejegyzésre utal, majd rá is jöttem. Ugyanis az osztályfőnökünk kiírta facebook-ra, hogy ma 5 új osztálytársunk érkezik.
-Igen, olvastam. Kíváncsi leszek az új arcokra.-vontam vállat, amikor Kendall leállította az autót a suli parkolójában. Egymás mellett mentünk, közben apróságokról beszélgettünk, amikor valaki utánunk (azaz Kendall után) szólt. Egyszerre fordultunk meg és még épp láttuk, ahogy Logan, Carlos és James lefékeznek előttünk.-Bent találkozunk, fiúk.-intettem a négy fiúnak, majd bementem a suliba. Ott előbb bementem volna a mosdóba, hogy elvégezzem a dolgom, mikor belefutottam a suli nagymenőjébe, Zayn-be.
-Nem tudsz vigyázni?-förmedt rám.
-Te jöttél nekem.-kerültem volna ki, de Zayn megragadta a karom.
-Remélem emlékszel még, hogy miért dobtalak, ribanc.-sziszegte.- Na igen. Régen jártam Zayn-nel, de az már a múlt. Legalábbis számomra. Úgy látszik ő még mindig nem dolgozta fel.
-Először is: én dobtalak téged, nem pedig fordítva. Másodszor pedig: engedj el.-sziszegtem, mert már kezdett fájni a karom. Zayn hirtelen nekilökött a falnak és már majdnem lesmárolt, mikor valaki letépte rólam.
-Nem hallottad mit mondott? Azt mondta engedd el.-szorította neki a falnak a srác Zayn-t, aki mondjuk jóval erősebbnek látszott a srácnál, de mindegy. Zayn hebegett-habogott valamit, majd otthagyott minket.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá a srácra, aki fehér pólót, fehér rövidnadrágot és hasonló fehér sapkát viselt, mint én.
-Nincs mit. Nathan vagyok. Nathan Sykes.-nyújtotta felém a kezét.
-Jessica Adams. De hívj csak Jess-nek.-ráztam vele kezet. És mivel nem láttam még erre fele, ezért rákérdeztem:-Új vagy itt?
-Igen. A haverjaimmal nem rég költöztünk ide.-bólintott, majd rám nézett.-Meg tudnád mondani, hogy merre találom a 7-es termet?-kérdezte, mire elmosolyodtam, ugyanis az a mi termünk volt.
-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar találkozok az új osztálytársaink egyikével.-nevettem fel.
-Ó, szóval ilyen szép lányok járnak az új osztályunkba?-bókolt, én pedig elvörösödtem. Beléptünk a terembe és intettem Nathannek, hogy nyugodtan üljön le mellém, az osztályfőnök úgyis leülteti, majd őket. Nathan leült mellém, én pedig csatlakoztam Kendall-ékhez, akik a délutáni programot tárgyalták.
-Jess! Nincs kedved suli után kijönni a pályára?-kérdezte Carlos, mikor felpattantam az asztalára.
-Dehogynem!-lelkesedtem be, ugyanis az utóbbi időben folyton esett az eső, így nem tudtunk kimenni a pályára. Pár perc után becsengettek, így lepattantam Carlos asztaláról és leültem a helyemre. Nathan még mindig ott ült, de pár másodperc után belépett a terembe az osztályfőnökünk oldalán négy fiúval, így Nathan is odalépett hozzájuk és kezet fogott az osztályfőnökkel. Végignéztem az öt fiún és megállapítottam, hogy elég helyesek.
-Gyerekek! Bemutatom az új osztálytársaitokat. Nathan Sykes, Tom Parker, Siva Kaneswaran, Max George és Jay McGuiness. Kérlek titeket mondjatok pár szót magatokról.-kérte őket az osztályfőnök. Na igen. Ezen mindenki átesik, ha David Fox osztályába kerül az ember. A bemutatkozást Nathan kezdte.
-Sziasztok! Nathan vagyok, de, ha lehet akkor inkább inkább Nath. Nagy-Britanniában születtem, szeretek énekelni és elvileg tudok is. 8 éves korom óta zongorázok.-Nath után Tom következett.
-Tom Parker vagyok, Angliában születtem, 10 éves korom óta éneklek és gitározok.-utána Siva következett.
-Siva vagyok, de a Seev-et jóban szeretem. Írországban születtem, de 5 éves korom óta Angliában éltem. 6 éves korom óta zongorázok.-utána Max.
-Max vagyok, Manchesterbe születtem, 9 éves korom óta én is gitározok.-végül Jay.
-Jay vagyok, Angliában születtem és 3 éves korom dobolok.-ezen mindenki meglepődött. Jó oké, hogy ez egy tehetséges iskola vagy mi (itt mindenki játszik valami hangszeren vagy énekel vagy mind a kettő egyszerre), de olyat még senki nem hallott még, hogy valaki 3 éves kora óta játsszon valamilyen hangszeren. David bá' leültette a fiúkat és Max ült le mellém. Nem nagyon beszéltem az újakkal, de délután ők is ott voltak a pályán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése